Azt hiszem egyszer mindannyian átélünk egy érzést..egy varázslatot...
.De nem mindannyian vállaljuk.Engem elgondolkodtatott mi lehet nagyobb vétség megtenni vagy elmenni mellette...melyik a fájdalmasabb?

2010. november 6., szombat

Könnyek





Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz!
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem.
 Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről. 
Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent,
 ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.



   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése